3327. Hmmm.

Tegnap 10 után dőltünk ágyba filmet nézni, nem is akartam elaludni addig, míg Lóci nem ébred, de aztán mégis elnyomott az álom. Reggel 7 körül keltett Domka, hogy menjünk hógolyózni. Hógolyózni? Neviccelj, már tavasz van... "Nehülyéskedj anya, nézz ki az erkélyre...", nevet rám a fiam...és tényleg... mindent belepett a hó. Fujj.

Napközben beszélgettünk a Zapuval, kérdezi hogy milyen volt az éjszaka, pihentem? Hát, most, hogy mondod, tényleg, mintha alig ébredt volna Lóci, talán egyszer szoptattam? Igen, fél 2-kor éredt először, akkor behozta a hálóba a Zapu, szopizott, és 7 körülig húzta a lóbőrt!

Végre a havazás nem kruppos köhögést, hanem alvást hozott! Azért inkább tavaszt akarunk már!!!

Lóci imád öltözködni! :D

3324. Rinci, a boldog óriáskindertojás-birtokos

A nagypapától kapta.

3307. Varázsoljunk tavaszt - Tenyér napocska

Ha kint nem süt a nap, legalább itt bent próbálunk egy kis tavaszt varázsolni. :)

Néhány napja készült ez a tenyér napocska. Lóci apró tenyerét rajzoltam körbe, majd ragasztottuk fel egy sárgára festett papírtányérra. Domka is szeretne ilyet csinálni, reméljük Ő nem ilyen idétlen arcot pingál neki, mint az anyja :D

Eredeti ötlet itt.

3299. Lóciról

Tegnap még magas láza volt Rincinek, de a kedve és a közérzete teljesen rendben volt. Ma pedig egész nap láztalan volt, így a doktornőhöz sem mentünk vissza, csak telefonon beszéltünk. Ha esetleg holnapig újra belázasodna (de nem fog!) akkor kell visszamennünk.

Az elmúlt napokban éjszaka is nyugodtabban aludt; olyan aranyos, mostmár nem ordít torkaszakadtából, ha felébred, hanem felébreszt: - anya, cicíííííííííí! :) Eszik, aztán gondolom valamikor elalszik. Én szinte fel sem ébredek. Reggelente sem ébred velem 7 körül; ha nincs ovi, akkor 8 körül botorkál le, egyébként meg fél 8 után felébresztgetjük. Ha nagyon alszik akkor pizsiben dobom bele az overallba, és így visszük Domit az oviba.

A beszédtől még mindig messze van, de már egyre több szót mond utánunk, igaz ezekből tudatosan keveset használ még.  Ettől függetlenül mindent megértünk, amit mond, és Ő is megteszi amit kérünk. Csak pakolni ne kelljen.

A teljesség igénye nélkül a kis szókincse: anya, apa, mama, papa, Mamó (Ő P. anyukája), cicííí, oda, ninn (nincs), inni, azt, amma (alma), gyejje (gyere), hamma, néni, tutú (túrórudi),  ill. elég sok szónak mondja az első szótagját. Nem egy bőbeszédű gyermek, no. :)

3289. Le a rácsokkal!

Bár Lőrinc nem egy tipikus kiságylakó, hiszen a napi 12-13 óra alvásából alig 4-5-öt tölt el a rácsok között. Este ott tér nyugovóra Dominóval a gyerekszobában, ide is teszem vissza ha közben felébred szopizni, majd amikor mi is aludni megyünk a Zapuval, jön mellénk a nagyágyba, merthát sokkal jobb így mindenkinek. És délben is ott alszik.

Valamelyik nap beszélgettem az egyik barátnőmmel erről-arról és épp szóbakerült, hogy Domka mikortól aludt rács nélküli ágyban (22 hónapos volt). Nevetve jegyeztem  meg, hogy Lóci egészen biztosan nem fog a közeljövőben a gyerekszobában rács nélküli ágyban aludni, mert egy pillanatig nem maradna el, rögtön indulna játszani...

Aztán ma fél 11-kor már nagyon nyűgös volt, felhoztam, betettem a kiságyba, de rögtön ordított, hogy nem akarja a dolgot... Domka oviban volt, így felajánlottam Lócinak, hogy aludjon Domka helyén. Vigyorgott, bevackolta magát és elaludt. :-O Napuffff. Olyan jóízűen szuszogott, hogy ébresztenem is kellett 12 után, hogy indulnunk kell...

Délután aztán gondoltam egy vadat és leszedtem a kiságyáról a rácsot. Van hozzá egy átalakító lap, leesésgátlóként funkcionál, de nálunk jelen esetben csak összefogja a kiságy végetit, a leesésgátló szerepet Dominó vállalta magára, merthogy azt kérte, hogy toljuk össze az ágyakat... Így most egymás mellett alszanak, és ha Lóci netán úgy dönt, hogy éjszaka megindul, nem egyből a földre pottyan. Az nyilván csak véletlen, hogy az elmúlt napokban az altatásnál hatalmas hisztiket csapó Lóci most simán elszundított...bár szeretném hinni, hogy megtört a varázs, és ha már többször ébred, legalább az elalvás könnyebb lesz... :)

Délután

Este

3288. Ha apával van anyás, ha anyával van apás

Lócival nem könnyű mostanság. Nagyon nem...

Már korán reggel kezdődik a parádé, amikor a Zapu kiszáll az ágyból, és dolgozni indul...merthát Lóci olyan szemfüles, hogy rögtön észreveszi, és rögtön sírva is fakad, merthát a Zapu nélkül mi lesz?!... Áll azajtóban, és nagy könnyekkel bömböl, nem fogadja el a vígasztalást, aztán 2 perc múlva csak odakucorodik mellém, és általában visszaalszunk még egy picit.

A következő nehézségek a reggelinél vannak, alig eszik, mindig más kell amit épp eléteszek, én meg ugye bedőlök, és adok mást, csakhogy egyen már... mostmár tudatosan szórakozik a beste kölyke, nade lassan a sarkamra állok... :) Az ebédnél kicsit jobb a helyzet, akkor azért eszeget ezt-azt, de résen kell lenni, mert ha megunja, és tele a pocak, akkor jön a sunyiban kajadobálás, trancsírozás, egyebek.

Bámulatos hisztikirály, igazi földönfetrengős produkciókat láthatunk nap mint nap, ha épp valami nem az Ő kedve szerint alakul. Márpedig az elmúlt két hétben, hogy Domka itthon van, sűrűn vannak ilyen akadályok, hiszen Domka is mindent magának akar:) Napközben többször felhívjuk a Zaput, mert Lóci a telefonnal a kezében áll, és apázik... Ha pedig esetleg én megyek el itthonról, akkor az anyázással megy a Zapu idegeire... :) De nem kispályázik, képes végig az ajtóban állni és üvölteni...

Közben egyre többet elbíbelődik egy-egy kedvérevaló játékkal, mondjuk ha ez épp egy elcsent telefon, akkus csavarhúzó, számítógép kábel vagy egyéb tiltott "kincs", akkor a percek száma jelentősen megnő... De Domkához képest egy izgő-mozgó sajtkukac; alig várom, hogy jóidő legyen, és egész nap kint lehessünk... Neki nagyon hiányzik....

Ezenkívül ugye erősen tombol a "mindent egyedül akarok" időszak, egyedül enni, egyedül öltözni, egyedül csinálni mindent, még akkor is, ha nem megy... aki pedig ellenszegül? Jajj a dobhártyáinak... :)

De azért imádjuk. :)

3268. Megatakarító

Lócira különösen igaz, hogy ha csöndben van, akkor valami rosszban sántikál...így volt ez néhány napja is, amikor a konyhapultra felmászva megszerezte az ablakpucolómat, a hóna alá csapta, fogott egy rongyot, elbandukolt a nappaliba az ülőgarnitúra mögé, majd lelkesen spriccelgetni és törölgetni kezdte annak hátulját. Mire észrevettem , már hatalmas tócsa volt mellette. De olyan boldogan guggolt ott, hogy öröm volt nézni. Feltakarítani már kevésbé. Szóval nála nem elég csak a pult belső felére pakolni.... tényleg el kell zárni mindent.

3255. Rinciképek

3248. Lóci

Jöhet a hó, fagy, sár,

Lóci biztos talpakon jár!

Délutáni ébredezés

3240. Rombo-Lóci

Ha 2 nappal ezelőtt azt mondják, hogy ma a kisfiamnak a rekedtségen kívül szinte kutya baja nem lesz, egészen biztosan nem hittem volna el. Pedig így van. Tegnap délutánra mintha kicserélték volna, láztalan volt, estére lett 37,5 a hője, egyébként teljesen rendben volt. Ma pedig vidáman ébredt, egész nap láztalan volt, este is. Olyannyira jól volt, hogy alig bírtunk vele, egész nap ment, pakolt, rombolt, egy pillanatra nem állt meg, be kellett pótolni a kimaradt időt :) De jó volt látni, most kivételesen örültem neki, hogy ilyen. Persze a gyógyszereket még kapja, mert néha köhint, meg olyan Donald kacsásan beszél, de talán mostmár nem lesz gáz. Ahhoz képest, hogy mennyire rosszul volt még tegnap délelőtt is (eléggé meg voltam ijedve), elképesztően gyorsan változott az állapota. Persze nem szeretnék elszólni semmit, de reménykedünk, hogy ennél már csak jobban lesz, és Domka sem kapott el Tőle semmit.

3237. Helyzet

Délelőtt visszamentünk a dokihoz, bár reggel óta láztalan Lóci, talán kis hőemelkedése van, és keveset köhög, de amikor köhög akkor nagyon csúnyán. Ott is köhögött, a doktornő rögtön írt is fel Cataflam cseppet fájdalomcsillapítónak, mert látta, hogy mennyire fáj Neki. Meg kaptunk Zyrtecet plusszban az Abroxol és a homeos bogyók mellé. Az mindenképp jó, hogy már felszakadozik, a légzése is szebb mint volt, de csúnya még, így a Rectodeltet még ne tegyük messzire. Persze tökjó, mert a gyógyszereket ugye evés előtt vagy közben kéne bevenni, namármost Lóci tegnap reggel óta gyakorlatilag csak szopizik, így szilárd kaja nemsok van benne. Most alszik, remélem délután legalább valami főzeléket eszik majd.

3228. Lócialkot

Lócit alapvetően még nem érdeklik ezek a kreatívkodások, de azért egy kis időre mindig idekuporodik az ölembe, szemlélődik, borogat, belenyúl, eltép :D Aztán továbbáll... Hogy Ő se maradjon ki az alkotásból, gyurmába nyomtuk a tenyerét, aztán még rénszarvast is festettünk...A kép keretét az ujjunkkal festettük.

Lóci és Dominó rénszarvasa

A kézlenyomatos rénszarvast itt találtuk.

3224.Lőrinc

Elég sűrűn megállapítjuk a Zapuval, hogy jól döntöttünk, amikor pocakBatyubabánknak a Lőrinc nevet adtuk. Magzatai életének első heteiben Bálint volt, egészen a 11 hetes UH-ig. Itt bebizonyosodott, hogy jól éreztük, valóban kisfiú. Újra ízlelgetni kezdtük a nevét, de valahogy nem éreztük az Övének. Aztán jött a szikra: L.ő.r.i.n.c.  Igen, ez lesz az... vagy mégsem? 16 hetes pocaklakó volt Batyu, mikor újra láttuk, és teljesen azt éreztük, hogy ez a tökéletes név számára. Olyan kis Lócisan kuporgott odabent. Mikor az UH vizsgálat végén kérdezte a szonográfus nő, hogy milyen címet írjon a CD-re, egyszerre mondtuk, hogy Lőrinc! :)

És amióta megszületett méginkább egyértelmű, hogy nem is lehetett volna más neve! A komoly, szerelő-olvasó-firkáló Lőrinc, a pici, bújós, érzékenylelű Rinci, és a csintalan, huncut, mindenhovafelmászó Lóci. Ha mérges vagyok rá, akkor LőrincPál, a Zapunak pár hete kicsiMikszli, meg piciPalkó.

3219. Retteg

Több megállapítást is tettünk az elmúlt napokban. Ebből kettő rögtön összefügg azzal, hogy Lőrinc egy picit náthás. Nem vészes, de párszor kell orrot fújni/szívni... és itt jött az első felfedezés: tud orrotfújni!:) Legutóbb még apróság volt, amikor náthás volt, akkor még nem tudta; de most rögtön tudta mi a teendő a papírzsepivel, minden erejével beletrombitál. Viszont sajnos ez nem elég, én szeretem jó alaposan kitisztítani az orrukat, hogy nehogy rámenjen a fülükre. Hát Lóci nem így gondolja. Ő utálja az orrszívót és két napja már a porszívótól is retteg. :( Még takarítani sem tudok anélkül, hogy ne kezdene el kétségbeesetten zokogni. Pedig az elmúlt 2 napban összesen háromszor szívtuk ki az orrát. Ha meglátja, hogy orrszívóval közelítek felé, sírva menekül, szinte reszket, aztán ahogy orrsprayzünk, és az ölembe veszem megnyugszik és hagyja, hogy szívjam. :-O Tehát mégsem olyan szörnyű, se nem fáj, se nem rossz, és mégis annyira fél :( De ebből akkor sem engedek, látva hogy miket szívok ki azután, hogy előbb kifújják zsebkendőbe.

3189. Rinci

Lőrinc elképesztő egy kispasas. Azt gondoltuk, Domka mellett megedződtünk már, és Lócit könyedén terelgetjük majd, nem érnek meglepetések. Micsoda naív gondolatok.:)

Naponta többször eszembjut kedvenc versem... minthacsak az én kisfiamról írta volna Szabó Lőrinc. :)

Veszekedtem a kisfiammal,
mint törpével egy óriás:
- Lóci, ne kalapáld a bútort!
Lóci, hová mégy, mit csinálsz?
Jössz le rögtön a gázrezsóról?
Ide az ollót! Nem szabad!
Rettenetes, megint ledobtad
az erkélyrõl a mozsarat!

Hiába szidtam, fenyegettem,
nem is hederített reám;
lépcsõnek használta a könyves
polcokat egész délután,
a kaktusz bimbait lenyírta,
és felboncolta a babát.
Most nagyobb vagyok, mint te! - mondta
s az asztal tetejére állt.

Nem birtam vele, tönkrenyúzott,
de azért tetszett a kicsi,
s végül, hogy megrakni ne kelljen,
leültem hozzá játszani.
Leguggoltam s az óriásból
negyedórára törpe lett.
(Mi lenne, gondoltam, ha mindig
lent volnál, ahol a gyerek?)

És ahogy én lekuporodtam,
úgy kelt fel rögtön a világ:
tornyok jártak-keltek köröttem,
és minden láb volt, csupa láb,
és megnõtt a magas, a messze,
és csak a padló volt enyém,
mint nyomorult kis rab mozogtam
a szoba börtönfenekén

És ijesztõ volt odalentrõl,
hogy olyan nagyok a nagyok,
hogy mindent tudnak és erõsek,
s én gyönge és kicsi vagyok.
Minden lenézett, megalázott,
és hórihorgas vágy emelt
- föl! föl! - mint az elsõ hajóst, ki
az egek felé szárnyra kelt.

És lassan elfutott a méreg,
hogy mégse szállok, nem növök;
feszengtem, mint kis, észre sem vett
bomba a nagy falak között;
tenni akartam, bosszut állni,
megmutatni, hogy mit tudok.
Negyedóra - és már gyülöltem
mindenkit, aki elnyomott.

Gyülöltem, óh hogy meggyülöltem!...
És akkor, zsupsz, egy pillanat:
Lóci lerántotta az abroszt
s már iszkolt, tudva, hogy kikap.
Felugrottam: Te kölyök! - Aztán:
No, ne félj, - mondtam csendesen.
S magasra emeltem szegénykét,
hogy nagy, hogy óriás legyen.

És tényleg. Ha egy pillanatra nem rá figyelek, már az asztalon áll. Odatolja a konyhába a kissámlit, felmászik a konyhapultra. Kiszórja a virágföldet, tépkedi a leveleket. Naponta többször szétdobálja a DVD-ket. Próbálgatja mit kell a földhözvágni, hogy a lehető legnagyobb zajt csapja. Kipakolja a konyhaszekrényből az edényeket, bemászik a helyükre. Magára is csukja az ajtót, hogy frászt kapjak, hogy hova tűnt. Mindent kidob: kocsikulcs, lakáskulcs, kaja, játék, ami épp eszébejut.

De ugyanakkor rengeteget fejlődik, már érdeklik a könyvek, az állatok, végre elkezdte utánozni a hangukat, (macska, kutya, egér, csibe, hal, malac), és a szókincse is gyarapodik, igaz, egyeőlre csak a szavak elejét mondja, de próbálkozik lelkesen.  És nagyon bújós: a Zapuhoz, Domihoz és hozzám is, ki van éppen a közelben. :)

3164. Rinci

 Annyira-annyira szeretem... szeretjük...

3141. Lőrinc vérvétele

Tegnap elmentünk Lócival a doktornőnkhöz tanácsadásra. Kérdeztem az oltásról, homeopátiáról, és végül, de nem utolsó sorban Lóci nemalvásáról és étvágytalanságáról. A nemalvás gyakorlatilag azt jelenti, hogy az elmúlt másfél évben nemigen aludt 3 óránál többet egyhuzamban, sokszor felriad éjjel is. Persze simán lehet, hogy Ő ilyen, rossz alvó és kész, majd kinövi. De mellette újra megjelent a nem_evés, ami azt jelenti, hogy ha rajta múlna, ellenne egész nap anyatejen. Emellett nagyon keveset eszik, főtt ételt minimálisat. Felvetette a doktornőnk, hogy esetleg kéne egy labor...nincs-e valami eltérés, például vashiány. Tegnap ezen is dilemmáztunk egy sort, megszurassuk, vagy ne... de aztán beszélgettem egy kedves védőnő ismerőssel, aki megerőstített abban, hogy igenis nézzünk egy vérképet, addig úgysem nyugszunk meg teljesen, hogy minden rendben van.

Úgyhogy ma reggel már háromnegyed 6-kor csörgött az óra, és még félálomban beleragasztottam az alvó Lóci pelenkájába a gyűjtőzacskót...a félálomban_ragasztás következménye az lett, hogy a türelmetlenül várt folyadék a zacskó helyett a pelenkába ment. :D Így aztán újabb zacskó, és újabb várakozás következett. Közben ébresztettük Dominót, majd Őt elszállítmányoztuk a közeli nagyszülőkhöz ovi előtti megőrzésre:) Lócival és a Zapuval pedig irány a labor. Többtucat ember a váróban, de szerencsére a gyerkőccel külön sorszámot kaptunk, egyből be is mehettünk. Peti fogta az ölében, és meg bújtam hozzá, fogtam a fejét, és puszilgattam. Minden hiába, ahogy beleszúrták a tűt, keserves sírásba kezdett, csak úgy záporoztak a könnyei... aztán kezdett megnyugodni, mondtam Neki, hogy mostmár nem fog fájni, már bent van a tű, mindjárt készen vagyunk. Hát becsaptam. :-/ A bal karjából alig két csepp vér folyt, akárhogy próbálkoztak... úgyhogy kiszedték, és elő a jobb karját. :( Itt már végig üvöltött Lőrinc, de szerencsére itt egyből szerencsével jártak, úgyhogy gyorsan megteltek a kémcsövek. Ahogy ölbevettem, már mosolygott... kicsiszivem. Még gyors pelusvizit, sehol semmi, hát jó, ha lesz majd visszahozzuk. Hazarohantunk, Dominót elvittük az oviba, pityeregve integetett az ablakból... :-/ Mire hazaértünk, megtelt a pelusban a zacskó, úgyhogy indultunk vissza a laborba. Holnapra lesz eredmény.

3138. Fűz

Lőrinc továbbra sem érdeklődik túlzottan a finommotorikát fejlesztő játékok iránt, így parkolópályán vannak a fa-kirakók, a montessori torony, a kockák... Minden nap bepóbálkozok, de pár percnél tovább nem köti le egyik sem; nagyon furcsa ez Domka után, aki órákat el tudott (és a mai napig el is tud) bíbelődni ezekkel a dolgokkal. Nem egyformák, no.

Ma előszedtem a fapálcás fűzős játékot, és legnagyobb meglepetésemre Lóci elkezdte ezerrel felfűzni a golyókat. Nem fűzött fel sokat egyszerre, hanem mindig egyet, maximum kettőt, aztán leszedte és újrafűzött egy másikat... Azért egy negyed óra elteltével kezdtek repkedni a fagolyók, úgyhogy gonoszanyu felfüggesztette a játékot:)

Most kezd igazán érdeklődni a könyvek iránt is, az esti mesénél Ő is magához vesz egy könyvet, és serényen lapozgatja.

3134. Lőrincünk...

... durván nyűgös napközben. Eddig csak hírből ismertük ezt az "egész nap nyűglődik" dolgot, és őszintén szólva azt gondoltam, hogy aki ilyet mond az túloz, mert olyan nincs hogy tényleg egész nap nyűgös. De van. Reggel fél 6-ko brutális fejfájással ébredtem, és bár a Zuram 8-kor megajándékozott egy órányi pihenővel, nemigen tudtam aludni, mert Lóci folyamatosan hangokat adott ki: hol sikított, hol sírt, hol kiabált. Hamarosan én is kimásztam az ágyból, és egy kávé valamint pár gyógybogyó után kezdődött a nap. Az ingerküszöböm jóval a szokásos alatt volt, így minden egyes sikítás-sírás nyílként hasított belém.... Tulajdonképpen foghatjuk a frontra és a 4 dabar őrlőfogára amik most törnek ár (kettő csücsök már kibújt), mert más oka nemigen lehetett az egész napos semmisemjónak. Semmivel nem akart játszani, jött, hogy vegyem fel, de amint felvettem ment volna le, letettem, akkor sírni kezdett, hogy miért. Sokszor kezdett földönfetrengős hisztiben látszólag minden ok nélkül, zokogott könnyek nélkül, brrrr. Sajnáltam szegénykémet, mert ismerős szituban vagyunk, nkem is négy fogam jön egyszere épp :D, de azért a nap végére készvoltam. Pedig kétszer is aludt napközben, nem is keveset, látszik, hogy nagy hatással van rá a front. Legalábbis remélem, hogy nem valami betegség kezdete ez.

Délután aztán elmentünk egy kicsit levezetni a feszültséget, a Zapu bicajjal mögötte Lóci, Dominó a futóbiciklivel, én pedig nyolckeréken, görkorival. Elgurultunk a nagyszülőkhöz, ott kicsit megpihentünk, majd indultunk haza. Dominó félúton közölte, hogy inkább futna.:-/ Úgyhogy nyertem még a mamáéktól kapott szatyor mellé egy futóbicajt.

A vacsora is hangos volt, senkinek nem volt jó semmi, úgyhogy egy gyors fürdetés és estimese után zuttyantak is ágyba a srácok. Egyből elaludtak. És én is mindjárt. :)

3127. Bilihelyzet

Volt ugye még augusztusban az a pelenkalevevős időszak, amikor Lóci rögtön levette magáról a pelust, amint pisis lett, és a nagydolog sokszor landolt biliben, ha elcsíptük... Ha kicsit jobban figyelünk, talán lehetett volna folytatása a dolognak, de az építkezés miatt igen felborult a rendszerünk, így annyiban maradt a dolog... Lócinál is abbamaradt a pelusutálat. Mostanában elég szenvedősen jönnek a dolgok, úgyhogy ha épp biliközelben vagyunk, simán ráültetem, nem kések el...de magától nem jelez.

Ámde ma este valami tényleg elkezdődhetett:) Történt ugyanis, hogy épp fürdetéshez készülődtünk, a srácokon még ruha...pakolászok, közben látom, hogy Lóci ezerrel próbálja kiszedni a fürdetőállvány alsó polcán porosodó első bilit (sosem használtuk, mert Dominak kényelmetlen volt). Nagynehezen kiszedi, néz rám. - Ráülsz? És már nyújtja is a kezét, hogy segítsek vetkőzni. Leveszem a nadrágot, pelust, segítek ráülni, és... rögtön beleintézi a nagydolgát. Feáll, megtapsolja magát, majd mint aki jól végezte dolgát, megy a kádhoz, hogy apa ugyan tegye már be, mert fürdene...

Hát így.

3109. 17 hónapos lett Rinci

Lőrincünk 17 hónapos lett.

Ezen apropóból három lényeges dolgot tudnék kiemelni...

... például azt, hogy az a bizonyos két darab kécccerkelős éjszaka pusztán beetetés volt, a kiskölyöknek esze ágában sincs felhagyni az éjszakai sokszor-felkelésekkel. Úgyhogy tegnap már megint egykupacban aludt a család. :)

Meg aztán az evésben sem remekel a kisember. Legalább egy hete nem evett főtt ételt, minden elutasít, legyen az szilárd vagy folyékony állagú. Viszont rengeteg almát, körtét és banánt eszik, valamint pékárut. És anyatejet úgy 6-8-szor kábé. A nem túl változatos étrend megteszi a hatását a pocakjában is, sajnos néhány napja reggelente hatalmas küzdelem van, hogy valamit produkáljon... lehet hogy már ezért sem eszik, mert tudja, hogy utána fájni fog... nem tudom mennyire tudja ezt összekapcsolni már. Mindenesetre holnap szilvalekváros palacsinta lesz.

Valamit egyre inkább próbálkozik a beszéddel, édesen formálja a száját, próbál utánozni, egyelőre nem sokszor sikerül, de szótagokat elcsíp már. Nem kapkodja el. :)

Egyébként egy tünemény, csak a sikításról szokna le, mert az estére elég rendesen megszaggatja az idegszálainkat...  nagyon durva. :) 

Délelőtti bohóckodás... végtelenül boldog, amikor csak Rá figyelünk:)

3107. Kécccccerkelős!

No, hát közel 17 hónappal születése után Lőrinc kettő napja bizonytalan ideig beszűntette a 6-8-10-szeri ébredését éjjelente. Az elmúlt két napan ugyanis összesen kétszer ébredt este 8 és reggel 8 között. Azért ez a nemsemmi. :D

Dominóval egy szobában alszanak, éjjel is. Ha felébred, átmegyek, beviszem a hálónkba, megetetem, aztán visszaviszem. Vagy nem, és akkor ott marad velünk. Még alakítgatjuk, hogy mindenkinek jó legyen. :) Mindenesetre a franciaágyunk keretét össze sem raktuk, ha magasan voltunk, úgyis csak gyerekpotyogás volt a földre... most csak a matrac van, ezen gond nélkül forgolódhat mindenki kedvére.. ha esetleg úgy adódna, hogy továbbra is 4-en egykupacban alszunk:)

3103. LőrincPál, aki kissé náthás, és folyton sikít, amikor meg nem, akkor vigyorog és mindent kidob

3101. Csiribiri

Nem, semmi varázslat, csupán Csiri-biri tornánk jártunk Lócival... még a hét közepén. Igen jól érezte magát a kisember, egyedül az nem tetszett Neki, amikor egy nagy színes ponyván gurítottuk fel-le. A mondókázásoknál szinte végig az ölemben csücsölt, ami meglepő volt, nem jellemző rá, hogy 1-2 percnél tovább egyhelyben ül, de úgylátszik a sok gyerkőc és a zene lekötötte. Aztán persze útnak indult, és volt olyan feladat, amibe nem akart bekapcsolódni.... 40 perc volt a foglalkozás, de annyi mindent csináltunk, hogy még én is elfáradtam...hát még Lóci...az utolsó öt percben elég nyüszi volt... de mindenképpen megyünk még, tetszett.

3090. Nembeszél

Lőrincünk nem beszél. Mostmár az apját is csak "jejeje"-nek hívja. :D Amit használ az az anya, a szici, és az adjál. És körülbelül itt ki is merül a 16 hónapos szókincse.  Emellett persze mindent megért, de a kommunikáció hiánya bizony egyre több feszültséget szül. Merthát mondaná Ő, hogy épp mit kér, de nem tudja/akarja, így csak mutogat, hogy "adjá' ", én meg próbálom kitalálni, hogy mit akar. És ha nem megy elsőre másodikra sokadikra, akkor sikít. Nagyon. Szóval nagyon szeretnénk, ha már beszélne a drágaság.:)

Egyébként pedig állati akaratos kisfickó; Domka ennyi idősen bizony még nem rendezett földönfekvős hisztit... vagy csak az idő szépíti az emlékeket? :) Mindenesetre jókat derülünk rajta.

Alapvetően azért jókedélyű gyermek, de a alvása csapnivaló...keveset alszik, sűrűn felriad. Az őrlőfogai áttörőben, szokás szerint minden fogzási tünetet produkál, most épp hólyagos-piros a feneke:( Hát megszenvedünk, na.

Egész nap megy, Őt nemigen lehet leültetni rajzolni, vagy fa-kirakózni... néhány perc után megunja. Csakis állóhelyzetben lézetik szívesen:)

Imádjuk.

3068. 16 hónapos

Tegnap tizenhat hónapos lett Rincifinci, az ébredések világbajnoka. :) 

Hosszas jellemzés helyett álljon itt egy képsorozat, milyen is Ő most.

Tovább is van, mondjam még? Mondjad!

3055. Virágos

3047. Lőrincről

Úgy látom Lőrinccel sem lesz egyszerű a dackorszak... Már most sokkal határozottabban kifejezi, ha valami nem tetszik Neki, mint Domka ennyi idősen. :-O

Elsődleges fegyvere a sikítás, továbbra is. Ha valamihez nem mehet oda, nem kap meg, nem ér el, vagy bárni akadályba ütközik, visít. De olyan hangon ám, hogy rendesen fülbántó. Egyelőre nem tudjuk leszoktatni róla. Próbáltuk már, hogy nem figyelünk rá, mintha nem is hallanánk, hogy sikít, de nem hatja meg; akkor is hallatja a hangját. Domkával is így kommunikál, ha Domi elveszi egy játékt megáll egyhelyben, és hangosan visítani kezd. Aztán Domka is. Ilyenkor szívesen elszaladnék. :)

Ha nem sikít, akkor vetődik. Ha elveszünk Tőle valamit, ami nem a kezébe való, de ő mégis naggyon ragaszkodik hozzá, hanyattveti magát. Persze csak a lendület nagy, arra figyel, hogy ne üsse meg nagyon magát. Azért így is szokott koppani a feje :( Ha nagyon belelovalja magát a hisztibe, semmiféle elterelő hadművelet nem jön be, mindent földhözcsap, amit kárpótlásul adunk, de néhány perc könnymentes dúlásfúlás után úgy veti magát újra a játékba, mintha mi sem történt volna.

Imád takarítani. Mostanában reggeltől estig az új helyünkön vagyunk, csak aludni járunk haza este. Lőrinc (és Domka is) teljesen odavan a szivacsokért, rongyokért, vödörért... apró talpaival vidáman csattog utánam, és segít csiszatolni, maszatolni, lapátolni, frissenfestett falat összekenni, ésatöbbi. Igazán remek segítség mindkettő, de amikor valóban haladni szeretnék, akkor kicsit otthagyom a nagyszülőknél megőrzésre:)

És bár továbbra sem túl bőbeszédű, tegnp azt mondta nekem hogy "szia"! És vadul integetett. Jajdeimádom.

3036. Telefonál

Bár még nem beszél, mégis egész nap telefonálna. :D

Továbbra sem túl kommunikatív a gyermek, mondhatni alig néhány szót mond, és mostanában nem is bővült a szókincse. Stop.

Ellenben a mozgása nagyon belendült, már szalad és egyre ügyesenbben megy a lépcsőn. Stop.

Holnap vagyunk hivatalosak a 15 hónapos MMR oltásra. Stop.

3026. 15 hónapos - szösszenetek

Lőrincünk ma 15 hónapja, hogy pocakon kívülől szemléli a világot.

Nemtudom hány kiló (10,5 körül) és nemtudom hány centi (75-76). Foga továbbra is 6 darab van, felül négy, alul kettő, illetve éppen tegnap tört át alul a jobb oldalon még egy... Bár amennyi szilárd táplálékot fogyaszt, tulajdonképpen nem is igazán kéne Neki fogazat. :D

Egyébként egy szeretetgombóc az egész gyerek, hihetetlenül sokat mosolyog, mit mosolyog, vigyorog; mindenkit levesz a lábáról.

Nagyon stabil lett a járása, egyre gyorsabban tudja apró tappancsait szedni, főleg, ha Domkát kell kergetni... mint minden hasonkorú, Ő is imádja a labdákat, amit egyszerűen "da" - nak hív. Szépen dobja, gurítja és rúgja is.

Nem túl kommunikatív a lelkem, a szókincse továbbra is a következőkből áll: mama (ha bekanyarodunk az utcájukba, már kiabálja:) ), baba (Ő Domka, és minden gyerek), vau, tetté (tessék), hamma (ennivaló), appa, da (labda), ciszi (cici :) ), és a csücsit is csücsinek hívja, de nem tudom leírni hogyan ejti :D De ettől függetlenól remekül kifejezi magát, mindent elmutogat, amit szeretne:)

Egyre érdeklődőbb a könyvek irányába, és bár hiába vannak keménylapú, Nekivaló könyveink, Ő valahogy mindig az Anna és Peti sorozat köteteit bányássza le a polcokról... és persze ha nem vagyunk elég szemfülesek, szemrebbenés nélkül tép is belőle...

Szeret firkálni, és bélyegezni:) Nem számít, hogy van e papír előtte, ha nincs hát bélyegez a ruhájára, földre, falra... résen kell lenni.

Öltözködésnél sokat segít, dugja a kezeit, húzza a lábait, ha kérem. Ha viszont nincs kedve a dologhoz, nemkicsit megnehezíti a dolgunkat:)

Napközben ha itthon vagyunk, pelenka nélkül van. Ha szemfülesek vagyunk, a bilibe érkezik a pisi (legalábbis egy része:) ), ha nem - ez a gyakoribb, szinten nem állok mögötte minden percben, akkor valahol a lakásban :) De kedvenc helye a kiságy egyik sarka. A nagydolgokat könnyen elcsípjük, az mindig a biliben landol:)

Evés...keveset eszik, de mivel a súlya rendben van, és nem tűnik egy alultáplált gyerkőcnek, így nem aggódom a dolgon. Reggelire nyammog valami pékárut, de nemigen mérhető mennyiséget... délelőtt talán valami gyümölcs, vagy joghurt lecsúszik (ebből a citromos a kedvenc), délben meg maximum egy háromnmegyed üvegnyi babakaja, vagy annak megfelelő mennyiségű kaja a mienkből... de olyan talán 2-3 alkalommal volt, hogy egy felbontott üveges babakaját egyben bevágott volna. :-O Nem is erőltetem, amennyi kell neki, annyit úgyis megeszik, meghát szopizik is jópárszor még.

Estére szoktam neki mostanában pépet csinálni, kölespép, vagy egyéb gabonapép, zab-árpa, satöbbi, na ezt szereti, de ebből sem eszik meg egy rendes adagnyit. Szerencsére van egy szuperrendes bátyus, aki szívesen falja fel a megmaradt kaját. :)

Este 8 és reggel 7 között, 3-4 alkalommal ébred, ebből 2 éjfél előtt van, aztán még 1 vagy 2 felsírás van... már annyira megszoktam, hoygy hiányozna, ha nem kéne 3 óránként kelnem. :D

 Hát ilyen Ő... bújós, anyás, kedves kisbaba kisfiú. :)

3013. LóCipő

Továbbra is nagyon bejön nekünk ez a puhatalpú cipő.

Amit először vettünk, inkább olyan "tutyira" hasonító cipő volt, de kétségtelenül nagyon szeretjük. Hosszra még mindig jó lenne, de már egyre nehezebben megy bele Lóci lába (neki is elég magas a lábfeje). A nagymama kimondottan kérte, hogy ne ebben a cipőben vigyük hozzá a dedet, mert már nehézkes a felvétel...úgyhogy újabb cipő után néztünk. Van egyébként két szandija, amiket Domkától örökölt, azokban vizezik-sarazik kint, de "elmenősnek" szerettem volna újra puhatalpút.

Szerencsére egy barátnőm közbenjárásával sikerült nagyon jó áron megcsípnünk két cipőcskét a messzi ámerikából, úgyhogy most újra puhatalpakon totyoghatunk át a nagymamához.

Kicsit még nagy, de nagyon könnyen belemegy a lába, és szerintem nagyon jól áll Neki:))

3005. Apró talpak

3004. Pelenkahelyzet

Lőrinc néhány napja nagyon nehezen tűri magán a pelenkát. A pelenkázás eddig sem volt könnyű menet, de legalább a két pelusváltás között nyugi volt... Most viszont amint pisis lesz a pelusa, leveszi, és ha nagydolog érkezik, akkor is... ez utóbbinál még az esemény előtt szabadul meg a pelustól, és egyértelműen jelzi, hogy mi történik... így esett, hogy az elmúlt 2 napban minden nagydolog a biliben landolt. Jól meg is tapsoltuk, amitől a kisember rettentően boldog volt, velünk tapsolt, és örömtáncot járt (lábrugózással) :)) Ha megszabadul a pisis pelenkától, nem adunk rá rögtön szárazat, hanem csupaszon lófrál...és általában akkor pisil, ha újra rákerül egy pelus. Ha meg nem tudja megvárni, akkor ahol sikerül... :)

Ma a nagyszülőkhöz is bugyiban vittük át (elszámoltam és nem volt épp teljesen száraz pelus), egész úton "szugeráltam", hogy be ne pisiljen az ülésbe:) Szerencsére nem is pisilt.. A mamánál aztán kapott pelust.

 Nem tudom, hogy lesz e folytatása a dolognak, vagy néhány nap után elmúlik ez a pelenka-utálat...  majd meglátjuk. :)

2902. Milyen a Mi egyévesünk?

Mit eszik?

Elsősorban anyatejet. Másodsorban almát, körtét, szőlőt, banánt, barackot, meggyet, krumplit, karfiolt, borsót, paradicsomot, csirke- és pulykahúst, sütőtököt, brokkolit, cukkinit, üres fagyistölcsért.

Mennyit?

Általában 1 üveg bébiételt (vagy kb. akkora mennyiséget) eszik naponta, 2 esetleg 3 részletben. Az elmúlt 2 hétben kapott rá az evésre. Reggel általában hiába kínálom, elég neki a tejcsi, délelőtt általában eszik valami gyümölcsöt, délben valami főzeléket, valami hússal, vagy anélkül... kb egy fél üvegnyit. Délután kedvtől függően eszik vagy nemeszik, gyümölcsfélét, vagy csak kölesgolyót.

Szopi?

Nem számoljuk. Sokat bújik, néha csak pár kortyra, kb 5-6 nagyobb lakoma van. Plussz az éjszakai ébredések, 2-3-4-5... :)

Alvás?

Délelőtt 9-10 között egy szundítás, dél körül egy 1-1,5 órás szieszta, és általában délután 4-5 körül egy hamradik pihenő. Éjszaka 2-3-4-szer ébred általában, este 8 és reggel 8 között.

Játék?

Kedvence Domka, csak ül és nézi tátott szájjal, vagy kergeti, "sátoroznak", labdáznak. Szeret mindent, aminek hangja van, sipol, csattog, zörög. Imádja a papucsokat, a szöszöket, műanyag palackokat, a vizet. Igényli a társaságot, nagyon nem szeret egyedül lenni.

Fejlődés?

Önállóan 3-4 lépést megtesz, de nem jár. Keresi a kapaszkodókat, segítségükkel körbejárja a lakást. Villámsebességgel mászik, kapaszkodás nélkül ácsorog. Állásból leguggol. Lépcsőn egyedül felmászik, ágyról leszáll. Csipeszfogással a legapróbb tárgyakat is felveszi, öltözködésnél segít, dugja a kezeit a felsőrészbe, nadrágba. Ha tárgyat kérünk tőle, szívesen nyújtja, de általában huncutul vissza is veszi. :) Pá-pát int, tapsol. Nem beszél :) Minden "ba". Ezenkívül halandzsaszöveg van, jajaja, jejejejeje, omamama, brrrrrr, grrrrrrrr. És persze az elmaradhatatlan sikítás.

Hát ilyen a mi egyévesünk. :)

2893. Lőrinc egy éves státuszvizsgálata

Ma jelenésünk volt a tanácsadóban, hogy Lőrincünk közel 1 évesen megmérettessen. Ajándékba kapott egy új védőnőt, aki alaposan kifaggatott bennünket, hogy miket csinál-nemcsinál, mit eszik, meg úgy eyáltalán. Kértem, hogy a hozzátáplálósdiba ne nagyon menjünk bele:)), azt hittem simán kiakad majd, hogy hol állunk, de csak mosolygott:)

Lőrinc 1 éves adatai:

tetőtől talpig 75 cm

pelusban ruhában 9800 gramm

puhahajas feje 47,5 cm körbe

cicivonalban 45 cm

koccanófogak száma 6 db

2846. 11 hónapos

Rincifinci 11 hónapos lett... még egy hónap és maga mögött hagyja a csecsemőkort. Hogy mikor nőtt ekkorára magam sem értem, hiszen csak most született. De megnőtt. 9500 gramm, centit majd holnap mérek, de 74-es ruhákat hord nagyjából, de előfordul már 80-as is rajta.

Nem szereti a bezártságot, a kiságyban csak akkor hajlandó ellenni, ha már álmos. Mint minden hasonkorú gyermek, Lőrinc is imádja a fiókokat, szekrényajtókat, CD lemezeket. Továbbra is erősen kötődik a szemetesekhez, és a konnektorokhoz. A gyerekjátékok abszolút nem érdeklik, a műanyag palackok, merőkanalak, mérőszalag, és egyéb izgalmas dolgok viszont nagyon. Igazi felfedező. Hatalmas szemekkel, és vigyorral az arcán bűvöli a bátyját, nagyon odavan érte. Mindenhova követi, próbálja utánozni. Kedvenc játékuk még mindig a kiságyból bunker-építés. Lócit az sem zavarja, ha Ő az alap. :D Ha már nagyon nem bírja Domka súlyát, kiabál egy keveset, majd ahogy felbukkan a takarókupac alól, újra kacag. Stramm gyermek:)

Villámsebességgel mászik, néha kapaszkodás nélkül megáll, gurulós vizilovat, széket, egybebet maga előtt tolva sétálgat.

Az étkezése említésre sem méltó:), az alvása szintén. Mindkettőben újszülött szinten állunk jelenleg :D

6 foga van, de alul is készülődik egy újabb fehér gyöngyszem...

Imádjuk... :)

2799. 10 hónapos Rincifinci

Lőrincünket a hegyekben érte a 10. hónapforduló, kapott is két cuppanóst, és ismét megállapítottuk, hogy hihhhetetlenül megy az idő, még kettőt pislantunk, és Lóciszülinapozunk, és vége a kisbabás időszaknak (egy kis ideig ;) ).

Nemtudom hány centi, nemtudom hány kiló, ha felébred megmérem:) 6 fogú, csupavigyor, ha meg nem vigyorog, akkor alszik vagy sikít. (Ez utóbbiról naggggyon szeretnénk leszoktatni, de reményelen:) A száját csak nem foghatom be... majd leszokik róla (remélem!)... addig meg kínosan vigyorgunk, ha tömegben csinálja:)

Egyre jobban alszik, az étkezésében viszont továbbra sincs áttörés... pár falatokat eszeget, de nem jelentős mennyiséget. Leginkább párolt zöldséget rágcsál, vagy friss gyümölcsöt, és kölesolyót, de valahogy megrekedtünk a néhány falat szintjén.

Ami a mozgásfejlődését illeti, sok újdonság nincs, villámsebességgel mászik, kapaszkodva áll, bútorokba kapaszkodva araszol előre, és egyre többet áll kapaszkodás nélkül. Kedvenc játékai továbbra is a csörgő-zörgő holmik, mondjuk bármilyen zacskó, vagy kulcs. És elérkezett a minden szekrényt kinyitok, minden fiókot kihúzok időszakához... :)

2745. Kilenc hónap bent, 9 hónap kint.

Rinci pocakon belül és pocakon kívül töltött hónapjainak száma most éppen egyenlő. Ma együtt fürödtünk... a mellkasomon szuszogott... én pedig felidéztem, hogy 9 hónapja ugyanígy együtt fürödtünk, mielőtt beindultunk a kórházba... de akkor még bentlakó apróság volt:) Mostanra viszont egy hurkáscombú, kerekarcú, csillogószemű, nagymosolyú kisember...

Bár kedden megyünk tanácsadára, (holnap pedig dokihoz), azért megmértük:

ruhában 9300 gramm

és 72 cm.

(Kíváncsi voltam Domka mekkora volt kilenchósan, jót mosolyogtunk, a feljegyzések szerint ugyanis 9300 gramm és 72 centi :D )

74-es ruhákat hord, de lassan jön a méretváltás. Egyre közelebb kerül Domka ruhatárához, Ő most 92-98-asban nyomul :)

Néhány szösszenet:

- kettő darab foga van alul, a haja lassacskán, de nődögél

- háromszor alszik napközben, délelőtt egy picit, délben, és délután 3-5 körül valamikor; éjszaka nemtudomhányszor ébred, de már kevesebbszer mint az elmúlt hónapokban. Talán 4-5-ször. Köztünk alszik.

- fő tápláléka az anyatej, de mostmár egyre több jelét látni annak, hogy vevő másra is. Tegnap megevett 3 centi répát :D Szokott kapni kölesgolyót is, azzal is elnyammog, 3-4 darab az adagja:))

- a nap jelentős hányadában álldogál, bútorokba kapaszkodva lépeget; bár néhány hete úgy tűnt belejött a tapsolásba, mostanra elfelejtette:), vagy szimplán nincs hozzá kedve; viszont fő elfoglaltsága, hogy különböző anyagú és méretű tárgyakat üt össze, és boldog, ha azok jó hangos hangot hallatnak; további kedvenc a 'kukucs' játék, és a polcok lerámolása

- Domkával egyre jobban kijönnek, de még van balhé rendesen:) Leginkább az okozza a problémát, hogy Lóci mindent meg akar nézni, rágni, nyalogatni, és Dominak ez abszolút nem tetszik. Ilyenkor simán arréblöki, rákiabál, de Rinci szerencsére legtöbbször ezt is játéknak fogja fel. Aztán van amikor nem... olyankor fogjuk a fejünket, hogy mit kéne máshogy...de az idő nagy úr, már jelentősen jobb a helyzet, mint 1-2 hónapja:)

Nagyon sokat változott az arca is:)

2708. Lőrinc meg az Ő hozzátáplálódása

Lőrincünk elmúlt 8 hónapos, de a püréktől, pépektől, és egyáltalán, mindennemű babakajától elzárkódik. Tökmindegy, hogy édes, vagy savanyú, hogy házi vagy bolti üveges. Nem kell.

Vacsoránál velünk ül az asztalnál, és bár eddig hidegen hagyta, hogy mit eszünk, az elmúlt inapokban egyre érdeklődőbb...

Így aztán evett már főtt krumplit (húslevesből), apró kockákra vágva, csirkemellet szintén felkockázva, kölesgolyót, apró almadarabokat, és sárgarépát is. Nem etetem, csak elétesszük tányéron a falatokat, és Ő csipeget magának. Ha nem sikerül, segítünk, de alapvetően Ő szabályozza, hogy mennyit és mikor eszik. A mennyiség továbbra sem számottevő, talán 5-10 apró falatnál tartunk, de ezt a keveset olyan örömmel fogyasztja, hogy öröm nézni:)

A szekrényben sorakozó alma-körte-sütőtök és egyéb gyümölcsökből készült püréket Dominó bevállalta:), úgyhogy most az a desszert ebéd után.

A hozzátáplálásnak egy hasonló formáját egyébként BLW-nek, Baby Led Weaning-nek, vagyis igény szerinti hozzátáplálásnak nevezik, és a lényege, hogy a gyerkőc a hozzátáplálás kezdetétől önállóan étkezik. A különbség annyi, hogy míg a BLW szerint nem kell apróra vágni az ételt, hanem egyben a gyerek kezébe lehet adni, én felkockázom, és úgy eszegeti Lőrinc. (De például egy brokkolit én is egyben adok majd, azt tipikus csócsálnivaló zöldség:) )

Bővebben a témáról ITT és ITT.

Szóval lehet, hogy mostmár sínen vagyunk, és van remény, hogy Rincifinci első születésnapi tortája nem egy fagyasztott anyatejtömb lesz :)

A következő hetekben szeretném Vele megismertetni a

• meggyet
• sütőtököt
• céklát
• brokkolit
• pulykahúst.

Aztán majd meglátjuk mi lesz belőle:)

2688. Szeparációs szorongás

A minap (úgy 4-5 nappal a 8. hónap betöltése előtt) hozzánk is beköltözött a szeparációs szorongás. Lőrincem rögtön kivágja a magas Cé-t, amint kilépünk a szobából. Ha egy rövidke időre is szem elől veszít, ordít-sikít, de elképesztő erővel, aztán amint újra színrelépünk, fülivigyorral áll és néz. Nem könnyű helyzet, és ilyenkor újból áldom a hordozókendőt...a hátamon nincs ilyen probléma:)

(A szep-szorongás megjelenésével az éjszakai ébredések is újra maximalizálódtak, már csak akkor lehetne többet fent, ha le sem feküdne... :D )

Bár a név meglehetősen negatív, valójában pozitív vonásról van szó: azt jelzi, hogy kialakult az érzelmi kötődés, mely a gyermeket a szülőkhöz fűzi, és ez a jövőre nézve mindenképpen megnyugtató.

"A szeparációs szorongással küzdő gyermek pánikba esik és sír, ha szülei magára hagyják, még akkor is, ha csak a szomszéd szobába mennek át. Normális esetben 8 hónapos csecsemőkben jelentkezik, legkifejezettebb 10 és 18 hónapos kor között, és 2 éves korra általában megszűnik. Intenzitása és időtartama változó, és részben a szülő-gyermek kapcsolattól függ: hamarabb elmúlik például ha a kapcsolat a szülővel erős és egészséges, mintha gyengébb. A szeparációs szorongás akkor jelentkezik, amikor a csecsemőben tudatosul, hogy a szülő különálló személy. Mivel az emlékezőképességük még nem tökéletes és nincs időérzékük, attól félnek, hogy szüleik távozása végleges. Akkor szűnik meg, amikor a gyermek memóriája kifejlődik és fel tudja idézni a szülő képét, amikor az elmegy. Ilyenkor visszaemlékszik, hogy máskor is történt már ilyen és a szülő visszatért."